Blog

hétvégi napló

reggelente kíváncsian lesed a szilánkos eget
pecsenyédet déli nap süti ropogósra
rózsaszín felhő rejti este az omló vakolatot
álmodban bámulod a csillagokat

így indult…

Évtizedekig birkóztam magammal, míg végre ilyeneket is írni kezdtem. Későn érő típus vagyok (akkor növök fel, ha meghalok). Nem megyek bele, hogy mi akadályozott, azt mesélem el, mitől változott.

Indítottam egy inkognitó insta oldalt (nem mertem felvállalni magam, túltengett bennem az önbizalom) és elhatároztam, oda elkezdek írni. 2019. júliusában volt ez.

Két szabályom volt: 1. minden nap írni fogok, akárhogy sikerül (csak van az embernek egy érdekes gondolata naponta), 2. nem törlök utólag semmit, akkor sem, ha nem tetszik (perfekcionizmusról leszokik). Kevés kivételtől eltekintve betartottam ezeket.

Voltak verseim korábbról is, nem sok, ezeket is felhasználtam (ha végképp elkerült az ihlet), de többnyire újakat írtam. Az insta jellegéből adódott a képek társítása és az is, hogy rövidebb versek lehetnek. Régóta szeretem a haikut (Fodor Ákos, ó…) , úgyhogy ez is adta magát: ha rövid vers, legyen haiku. Kezdetben ez volt a mankó: naponta, nem baj, ha nem tökéletes, lehetőleg haiku. Fotózni szeretek, a képek sokat segítettek.

Ugorjunk a hepiendre. Belejöttem. Kellett pár hónap, de egyre élvezetesebb volt, hogy jönnek dolgok, egyre könnyebben, és nem is mind rosszak. Sokszor mintha nem is én irányítanám, csak rajtam keresztül történne… Úgyhogy egészen vérszemet kaptam, írtam hosszabbakat is, prózát is olykor. És végül oda is eljutottam, hogy nem rejtőzködöm (annyira…). Nagy lendületet adott az insta-költőközösség is, fokozatosan megismertem őket, külön világ, lelkesítő, hogy vannak.

Végül elkészítettem ezt az oldal.

a hétvégi naplóról…

Hébe-hóba napló, ilyen értelemben hétvégi. Feljegyzések kis csodákról, nagy csodákról, élményekről, fontosnak tűnő dolgokról. Meg a sok bukdácsolásról.

Utolsó belövés
Utolsó belövés

Érzem, világosan érzem, hogy itt van, most jött el a pillanat, amikor abbahagyom. Sosem tudtam pusztán racionális meggondolásból magamra kényszeríteni egy döntést, nekem mindent ki kell futtatnom egészen, valami zsigeri bizonyosságig, amíg a gyomromban nem érzem, hogy...

bővebben
Mackó
Mackó

Elindulok lefelé. Tudom, merre járok, mert a kellemetlen házmesteri üzenetek közt, a koszlott ablakpárkányon elfeledett félszemű mackóm álldogál, kitárt karja fekete ölelésre hív. "Mi a fenéért is megyek le ide?", de a lábam csak visz. "Állj már le, ez a hely dohos,...

bővebben
Gyorsulás
Gyorsulás

A pálya végéhez egész közel végül elvesztem az uralmamat a jármű fölött. Túl hosszan gyorsultam, nyomtam a gázt, soha a féket, éberen meredtem az útra, sose pihentem, várható volt a megroppanás. Jön is, könnyeimen darabokra törik a láthatár, célt vesztett agyamból...

bővebben
Villamoson
Villamoson

Panaszos kis hang: Haza akarok menni! Menjünk haza!...Csillapító női hang: Majd hazamegyünk. Kicsit később.Panaszos kis hang: Most menjünk haza, miért nem megyünk haza?...Csillapító női hang: Előbb elmegyünk megnézni azt a kis alumínium sátrat, amit a múltkor néztünk....

bővebben
Valamit kezdeni kell…
Valamit kezdeni kell…

Elmém körül keringenek. Sok kemény, éles darab. Túl hosszan ápolgatott tévhitek, nehezen lemarható előítéletek, visszavonhatatlan sértések, alaptalan vádaskodások, mardosó bűntudat, be nem tartott ígéretek, gyáván elhallgatott igazságok, örökre kimondatlanul maradt...

bővebben
Torzók a vonatról
Torzók a vonatról

Amikor egy nehéz helyzet megoldódik, de egy ideig még csapdákról mélázol utána... A férfi feláll, leveszi a kabátját, hosszában precízen összehajtogatja és elegánsan felemeli. Az ülések fölötti tárolóba helyezné, de két bőröndje kitölti már. Odalra lehetne...

bővebben

akárhogy nézem,

szerencsére, ez a nap

sem tökéletes

xyz

ez csak blog

Szétnézel a kiállításokon?