kettős…

kiszámoló

ketten maradunk
ketten szállunk majd alá
történetünk egy

védelem

arcod fényszűrő
kint és bent között, szívem
visszatükrözött

levél

életünk fehér
borítékban, szép bélyeg
rajta az idő

könyvtár

lelkem lapjain
titkaim, borítóján
az ex libris-ed

kötelék

indulás előtt
még az égben köttetett
vérszerződésünk

hetedik év

ha levedlem azt,
amit szeretsz bennem, mi
maradok neked?

határozatlan ráolvasás

meddig lobog még,
meddig kísért, mit tegyek,
hogy el ne múljék

karcok

jeleket hagyunk
egymáson, hogy bárhonnan
visszataláljunk

paraméter

más felbontású
lett a világ, egy képpont
pont, mint az arcod

kompromisszum

az ott lent az ég
fent dühödten zeng a ház
félúton várlak

kerék

nincs két egyforma
sors, összekapaszkodás,
együtt pörgés van

egyes…

alapos gyanú

mint rossz montázsra,
úgy kerülök a képbe
nem illeszkedem

inspiráció

képek és szavak
spontán kiáradása
képzelt orgazmus

imázs

fura búra, gyanús aura,
bolondgomba sötét árnya
másmilyenségem

kémia

félelmeim sava
csipkésre marja lelkem
puha anyagát

kintsugi

törött szívemet
színarany szavaimmal
ragasztom össze

konstrukciós hiba

sűrű szövésű
komfortzónámba sosem
úsznak be halak

rövidítés

egyet lapozok,
már itt se vagyok, messze
földekre jössz-e

csapdák

talált vágyak és
örökölt hisztériák,
egyik sem vagyok

tudom

tudom, hová ment
a vágy, odautazom,
visszacsábítom

hanghatás

múltam lecsorog
abba a régi kádba
az eresz alatt

együttműködések

szeretek közös
projekteken dolgozni
a véletlennel

látászavar

szöknek céljaim,
mint migrén előtt a fény
a tér peremén

áldozat

szárnyas álmaim
kényszerítő körülmény
torkában végzik

sűrűsödő idő

sűrű köd folyja
körül szívem sírás és
nevetés között

biztonság

terv nélkül nem megy,
minden percben tudnom kell,
mitől térek el

értékelés

az ostrom tán nem,
de nagyon jól megy a gyors
visszavonulás

groteszk

internetzombi:
digitális lábnyomom
nem törölhető

szín, fény, fekete…

grafika

ezüst kert, hűs éj,
kígyóz vízipipafüst,
szuperhold ügyel

balzsam

múlik lassú éj
reggeli fény dereng
félelmeimen

estefelé

illúzióim
ábrándos kékjét iszom
lefekvés előtt

most tél van

rideg napokat
hoznak szúrós tények és
ködfoltos szavak

ami marad

valami piros
mint a szív, mint az idő
kopott hokedli

gyors lefolyás

ránk rontott az ősz
boldog nyarunkat sárga
hóhér végzi ki

reggeli fényszóró

felrobban a nap
őrült ricsajjal gyűlnek
körém a színek

átjáró

derűs éjjelen
hozzád vezet zöld álmok
csapóajtaja

küzdés utolsó leheletig

izzó reggelen
a tegnap szilaj vörös
lánggal lobban el

piros haiku

alkonyul lassan
véresre karmolt égen
apró repülők

felszín alatt

derűs zöld tóban
gondtalan békaélet
varangyos álom

nem minden nap

kreátor

megteremteni,
majd úgy elengedni, hogy
ne jöjjön vissza

tökéletes inkognitó

szakadt szavakat
öltök, legjobb álruhám
olvashatatlan

jós

kávézacc helyett
ma kerti bútorokból
jósolok jövőt

nem csak áthajtásra

egyirányú utca
befordulok és leparkolok
a rémálomban

nem létező vidék

képzelt ablakban
álldogálok reggelig
elbájol a táj

ajándék…