/ A racionális megragadásáról és elengedéséről / 

Vannak ezek a nagy forgóajtók. Egyenletesen forog, belépsz, haladsz és várod, hogy odaérj a kijárathoz. Kiszámítható élmény, tudod, hogy a kijárat azelőtt lesz, hogy egy teljes kört tennél, egy kör után pedig visszajutsz oda, ahol beléptél.

De képzelj el egy forgóajtót, amibe beléptél, mentél több kört és nem értél el a kijárathoz, sőt, nem értél vissza oda se, ahol beléptél. Nem érted, hogy lehetséges ez. Ha nem estél pánikba, akkor ezen töröd a fejed, de ha pánikba estél, végül akkor is, mert ordításodat úgyse hallják, rúgkapálásodra az ajtó megáll és csak akkor indul tovább, ha nyugton maradsz.

Ésszerű magyarázat lehet, hogy álom az egész vagy hogy manipulálják a forgóajtót és szándékosan teszik ezt veled. De ez valójában mindegy, egyik esetben se tehetsz mást, mint forogni az ajtóval vagy érintéssel megállítani a forgást, hogy pihenhess és bízni abban, hogy a probléma, ahogy jött, úgy meg is oldódik majd: felébredsz vagy kijutsz.

Ha eddig elértél, akkor történeted (kis képzavarral szólva) fordulóponthoz érkezett. Ez az a pillanat, amikor már felismerted a tehetetlenségedet és azt, hogy kivárásra kell játszanod. Eddig is kellett a racionális gondolkodás, de most kell igazán észnél lenned, mert most dől el, milyen lesz a forgóajtóban töltött, nem tudni milyen hosszú időd.

Az a nagy kihívás most, hogy még ne engedd szabadjára az érzéseidet. Lássuk be, csak negatív érzés van ebben a pillanatban – rémület, düh, elkeseredés, reménytelenség, csupa ilyen. Ha elmerülsz a fájdalomtengerben, pokol lesz a forgóajtóban keringeni, lehet, hogy mire kijutsz, már örülni se tudsz a szabadulásnak.

Ehelyett még egy erőfeszítésre kell kényszerítened racionális énedet: jegyzőkönyvbe kell vennie a tényállást és azt letétbe kell helyeznie elméd valamelyik szögletében (ezzel hozod majd vissza a realitásérzéket). Aztán át kell adnia a terepet a képzeletednek, ezzel az utasítással: “Teremts világot kedvedre!” Végül téli álomra kell térnie a szabadulásodig.

Ezután már jöhetnek az érzések is, gondolatok, történetek, szereplők, emlékek – képzelet festette világban kezelhető az is, ami színes szűrő nélkül elviselhetetlen volna. Amíg nem nyílik kijárat, amíg nincs más választásod, mint keringeni a forgóajtóban, úgy vészelheted át a lélekdaráló forgást, hogy megszülöd magadnak a világot.