2. rész

Dilemma. Mi ez a mindent tudó, néma, kifejezéstelen hal? Mit tud? Én is tudni akarom. Csakhogy ezt akkor tudom meg, ha én is az vagyok / leszek, olyan hal. Azt sugallja ez az egész, a mindentudás feltétele ez a hallét (mondanám, hogy kér-e valaki hallét… 😏 ). Szóval, a dilemma, lemondani vagy nem lemondani a világi forgatagról, élvezetekről, személyes énről a megvilágosodásért. Szinte sablonos már a kérdéskör, annyit beszéltem, olvastam, hallottam róla, tán még próbálkozgattam is, kevés sikerrel, persze. De lerágott csont volta ellenére, a valóságban ez egy kőkemény dolog, semmi sablonos nincs benne. Nem tudok lemondani, talán nem úgy vagyok „összeszerelve”. És aki ilyen feltekerve érzi a dolgokat, mint például én, tudja, hogy ez milyen kilengésekkel jár, az ember milyen intenzitással akarja ezt a megnyugvást ígérő, mindenen felülemelkedő állapotot és közben milyen hevesen nem akar lemondani a szenvedélyekről.

Na, hát ez a dilemma nagyjából akkor vágódott belém először (legalábbis így emlékszem), évtizedekkel ezelőtt, amikor az Arizonai álmodozókat megnéztem.

… vagy…

leszel hal, úszol életből halálba,
halálból életbe, vízből levegőbe,
légből lélekbe, mindenbe, ami él,
ami holt, siklasz benne, ami lesz,
ami volt, oka van, beleolvadsz,
nincs oka, kiégsz belőle, néma leszel,
nem fejezel ki- és be, nem kezdesz
semmit, nem élvezel, nem fájsz,
nincs szív, nincs agy,
nem gondolkodsz, csak

… vagy…

maradsz velem, adok, amit kérsz,
elveszem, amit kapsz,
ölellek, szeretlek, megöllek, gyűlöllek,
addig ér a kín, ameddig a kéj,
akkora a kéj, amekkora a kín,
érzed ezt? érted ezt? tudod-e,
hol laknak az angyalok,
hol dühöngenek a démonok,
miért az őrült csapda,
fogcsikorgatva gondolkodj, ki

… vagy…

Ez itt sorozat, van előzmény és folyt. köv. (követjük a lapos halat amerre repül…)