Szerző: mesesem | 2020. márc. 21. | hétvégi napló
Valóságaikat hártyaszerű membrán veszi körül, átszakíthatatlan képződmény, ami pusztán amiatt ilyen erős, hogy szinte végtelenül rugalmas. Egy-egy valóság így rendkívül tágulékony, kitörni belőle, átszakítani magad egy másikba lehetetlen. Frontális megközelítéssel,...
Szerző: mesesem | 2020. márc. 17. | hétvégi napló
Tájékoztatjuk kedves utasainkat, hogy a vonat műszaki okok miatt két-három percet állni fog. Leáll a motor, a hirtelen csend meglepő. Érdekes, induláskor még voltak mások is, nem vettem észre, hogy leszálltak. Furcsa, hogy így eltűnnek. Azért valahol a vonaton biztos...
Szerző: mesesem | 2020. márc. 8. | hétvégi napló
Érzem, világosan érzem, hogy itt van, most jött el a pillanat, amikor abbahagyom. Sosem tudtam pusztán racionális meggondolásból magamra kényszeríteni egy döntést, nekem mindent ki kell futtatnom egészen, valami zsigeri bizonyosságig, amíg a gyomromban nem érzem, hogy...
Szerző: mesesem | 2020. márc. 6. | hétvégi napló
Elindulok lefelé. Tudom, merre járok, mert a kellemetlen házmesteri üzenetek közt, a koszlott ablakpárkányon elfeledett félszemű mackóm álldogál, kitárt karja fekete ölelésre hív. “Mi a fenéért is megyek le ide?”, de a lábam csak visz. “Állj már le,...
Szerző: mesesem | 2020. márc. 4. | hétvégi napló
A pálya végéhez egész közel végül elvesztem az uralmamat a jármű fölött. Túl hosszan gyorsultam, nyomtam a gázt, soha a féket, éberen meredtem az útra, sose pihentem, várható volt a megroppanás. Jön is, könnyeimen darabokra törik a láthatár, célt vesztett agyamból...
