Tájékoztatjuk kedves utasainkat, hogy a vonat műszaki okok miatt két-három percet állni fog. Leáll a motor, a hirtelen csend meglepő. Érdekes, induláskor még voltak mások is, nem vettem észre, hogy leszálltak. Furcsa, hogy így eltűnnek. Azért valahol a vonaton biztos vannak még, elvégre a hang kedves utasokhoz beszélt, igen, többes számban…

Két-három perc. Nem vészes. De kettő vagy három? Ha ez ilyen bizonytalan, akkor lehet több is, nem? Biztos ő se tudja. Elromlott, ki tudja, mikor javul meg. De akkor mondhatta volna, hogy kedves utasaink, állni fogunk. Ne találgassák, hogy két vagy három percet, majd szólok, ha tudom. De az is lehet, kedves utasaink, hogy sose fogom megtudni és nem szólok…

Fülelek, hátha hallok valamit kintről. Másokkal talán történik valami, ha velem nem is. Jó, hogy vannak mások is. Ha nem is ebben a kocsiban. Mert vannak, biztos vannak. Nincs mozgás. Kifelé meredek, a sötét ablakban csak a tükörképem. Valami fénynek lennie kéne… már ha ez egy állomás. Vagy nyílt pályán állunk? De hol? Akkor kiszállni se lehet, hova mennék…

A hang nem szól, tényleg nyugtalanító. Mennyi telhetett el?… Lehet tíz perc is már. Vagy több, nem néztem az órát, de sokkal többnek tűnik két-három percnél. Miért nem mond semmit? Még mindig nem tudja? És ha nem tudják megjavítani? Küldenek pótlóbuszt? Vagy csak szólnak, hogy szálljunk le? Mikor derül ez ki? Meddig várjak?…

Miért pont most kell ennek történnie… miért pont velem? Mit csináljak, ha nem lesz pótlóbusz? Itt, a semmi közepén. Induljak el gyalog? Mi mást tehetnék… De egyedül? Vagy társuljak valakivel? De mi van, ha mégis leszállt mindenki és csak én vagyok a vonaton, sehol nem látok senkit… Hogy jutok haza egyedül, gyalog, éjszaka a sínek mentén?…

Menjek a síneken? Elüthet egy vonat. Vagy távolodjak el, épp csak annyira, hogy azért még lássam, merre halad? Csak hát töltés, bozót, árok, bármi lehet, kificamíthatom a bokám, meg se találnak a bozótban, a holttestemet is csak hetek múlva, amikor már oszlásnak…

Kedves utasaink, a vonat továbbindul, köszönjük türelmüket!