Valóságaikat hártyaszerű membrán veszi körül, átszakíthatatlan képződmény, ami pusztán amiatt ilyen erős, hogy szinte végtelenül rugalmas. Egy-egy valóság így rendkívül tágulékony, kitörni belőle, átszakítani magad egy másikba lehetetlen. Frontális megközelítéssel, nevezzük így, akármilyen erővel száguldasz neki a membránnak, az hozzád idomul, még csak nem is érzel ellenállást. A valóság egyszerűen hozzátágul az aktuális pozíciódhoz, kitörési próbálkozásod kudarcát is csak abból ismered fel, hogy még mindig abban vagy benne, amiben voltál.

Létezik egy mód az áthatolásra, amit csak beavatottak ismernek, azon kevesek, akiknek vérvonalán generációról generációra száll a titkos tanítás. A sejtek harántirányú lavírozása ez, ami kicselezi a membrán végtelenül finom szövetét, valamiféle intuitív szublimáció. Saját tested részecskéit átsiklatod a membrán szálai között, sosem egyenesen nekiirányítva őket a szálak közti réseknek, hanem oldalról csusszanva át, mindig ráérezve a nulla ellenállás irányára. Sejtszintű képesség ez, amit minden egyes sejtedben mesteri szintre kell fejlesztened. Minden sejtednek át kell jutnia, különben a membránba gubancolódsz és gyorsan beleépülsz, amiből aztán se kilépés, se visszatérés nincs többé.