A pálya végéhez egész közel végül elvesztem az uralmamat a jármű fölött. Túl hosszan gyorsultam, nyomtam a gázt, soha a féket, éberen meredtem az útra, sose pihentem, várható volt a megroppanás. Jön is, könnyeimen darabokra törik a láthatár, célt vesztett agyamból kihull minden indok, pár pillanatra behunyom a szemem és elengedem a kormányt, elsodrom a pálya szélét jelölő határidőket, felborítom a megállapodásokat, repülnek a szerződéses feltételek, csörömpölve gurulnak az emlékeztetők, egyik megbízót is elgázolom, a többieknek sikerül fedezékbe rohanniuk, én viszont még mindig pörgök, kezem, lábam kalimpálva keres egy vészféket, kikapcsolás gombot, ajtónyitót, hogy kiugorjak, hátha van még esély megúszni pár töréssel, csúnya sérüléssel, de élve.